A szívószálak után egy újabb közellenségre bukkant Brüsszel

Jessika Roswall, az EU környezetvédelmi biztosa nemrégiben jelentette be: a per- és polifluoralkil vegyületek (PFAS) ellen nagyszabású intézkedéseket terveznek 2026-tól. Az „örök vegyi anyagok” címkével illetett vegyületcsalád kifejezetten nehezen bomlik le a környezetben, és kimutatható az emberi szervezetben is, sőt fel is halmozódhat benne, mint az ólomvegyületek. A kérdés azonban az, hogy mennyire megalapozottak az egészségügyi aggodalmak, és a mai gazdasági helyzetben a realitásokkal arányosak-e a tervezett intézkedések. Különösen, hogy e vegyületek helyettesíthetősége megoldatlan, különösen nagyobb léptékben. 

Miért veszélyesek? 

A PFAS-vegyületeket több mint 80 éve használják az iparban. Stabilitásuk, valamint víz-, zsír- és hőtaszító tulajdonságaik miatt váltak szinte iparági sztenderddé számos ipari és lakossági alkalmazásban. Ugyanakkor éppen ez a stabilitás teszi ezeket környezetileg problémássá, hiszen ezért nem bomlanak le természetes úton, azaz nemcsak az emberi szervezetben, de a talajvízben és az élelmiszerekben is felhalmozódnak. 

Hol találkozunk velük? 

Nem is gondolnánk, hogy a PFAS-vegyületek széles körben elterjedtek a mindennapi életben. Sokszor nem is tudunk arról, hogy megtalálhatók a vízlepergető ruházatban, a sátrakban és kültéri textíliákban, mivel biztosítják a vízállóságot, valamint a gyorséttermi csomagolásokban és a sütőpapírban, amiért akadályozzák a zsír átszivárgását, emellett bizonyos kozmetikumokban – főként a vízálló sminkekben – pedig tartósságot biztosítanak. A legismertebb alkalmazási területe a tapadásmentes edények teflonbevonata, ám tűzoltó habokban, festékekben, tisztítószerekben és elektronikai eszközökben is megtalálhatók. Az ipari alkalmazásuk még szélesebb körű: a félvezetőgyártástól az orvosi eszközökig sok helyütt találkozhatunk velük.  

Mit tudunk az egészségügyi hatásokról?  

Az egészségügyi kockázatok megítélése – mint mindig – összetett kérdés. Laboratóriumi és populációs tanulmányok valóban összefüggést mutattak ki a PFAS-expozíció és bizonyos egészségügyi problémák között. Ezek közé tartozik a májfunkció romlása, az immunrendszer gyengülése, a koleszterinszint emelkedése, valamint bizonyos rákfajták magasabb előfordulása. Fontos azonban megjegyezni: az ok-okozati összefüggések nem minden esetben egyértelműek. A legtöbb tanulmány kimutat korrelációt, de a közvetlen kapcsolat bizonyítása nehéz, mivel az emberek egyidejűleg számos környezeti hatásnak vannak kitéve. A dózishatás összefüggések sem mindig tiszták, azaz nem tudjuk pontosan, hogy milyen szinttől kezdődnek a káros fejlemények. 

A legnagyobb aggodalom a felhalmozódási, azaz a bioakkumulációs képesség: a PFAS-vegyületek ugyanis felhalmozódnak a szervezetben, a kiválasztásuk pedig lassú. Ez azt jelenti, hogy még alacsony szintű, de hosszú távú expozíció is problémás lehet.  

Az EU szigorítási terve 

Az Európai Bizottság a közelmúltban kétlépcsős stratégiát hirdetett meg. Először nagyszabású tisztítási projekteket indítanának a szennyezett területeken, fejlett víztisztítási technológiák bevezetésével és fokozott monitoringrendszerrel. Másodszor  

A kérdés: mennyire reális ez a terv? A PFAS-vegyületek helyettesítése nem egyszerű, sok esetben nincsenek azonos teljesítményű alternatívák, vagy azok drágábbak, kevésbé hatékonyak. A gyártóknak folyamatosan új technológiákat kell fejleszteniük, ami időigényes és drága. E téren a szilikon- vagy cellulózalapú bevonatok ígéretesek, de a teljesítményük nem minden területen éri el a PFAS-szintet. 

Emellett a fogyasztókra is hatással lehet a változás. A PFAS-mentes termékek ugyanis gyakran drágábbak, és egyes tulajdonságaik – például a tartósság vagy a víztaszítás – gyengébbek lehetnek. Például egy PFAS-mentes kültéri dzseki lehet, hogy hamarabb átereszti a vizet, mint jelenlegi társa. Az ipari szektorban még nagyobb a kihívás az olyan területeken, mint a félvezetőgyártás vagy az orvostechnika, ahol a PFAS-vegyületek egyedülálló tulajdonságaira támaszkodnak, a helyettesítésük különösen nehéz. 

A szabályozás szükségessége vitathatatlan, hiszen a PFAS-vegyületek veszélye valós probléma. A kérdés inkább az arányosság, azaz hogy a tervezett intézkedések mennyire helyeznek újabb adminisztratív és versenyképességi korlátokat az amúgy is bajban lévő európai gazdaságra, főleg azért, mert a több ezer vegyületet magában foglaló PFAS tagjai között jelentős különbségek vannak. Vagyis egy fokozatos, kockázatalapú megközelítés hatékonyabb lehet. Mások persze azzal érvelnek, hogy a prevenció elve alapján jobb most cselekedni, mint évtizedekig várni a tudományos bizonyosságra – ahogyan az azbesztnél vagy más káros anyagoknál történt. Ez azért is nehéz a kérdés, mert egyfelől valós környezeti és potenciális egészségügyi kockázatokról beszélünk, másfelől olyan anyagokról, amelyeket évtizedek óta használunk, és ahogy említettük, sok esetben nehezen helyettesíthetők.  

(Forrás: MSN)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Anhtony Anex

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.